Prológus

Helló.c:
Itt a prológus, nem lesz sok, deee ott lesz benne a lényeg. Willow szemszöge, csapó egy!:)
U.i.: Willow egy lány.:D

Greg és Ryan feszült figyelemmel nézik, ahogy Joda - a kutyám - bökdösi a labdáját. Josh szokásához hívően késik, én meg mint valami megszállott, bújom a Twittert. Retweet után retweet...
Ma az új cover akarjuk megbeszélni, és a dalokat, de Josh nem képes soha együttműködni, kezd tele lenni vele a tököm.
Joda idejön mellém, felfekszik a kanapéra. A csend kezd egyre feszültebb lenni, amikor megzörren a telefon a kezemben. A zörrenéssel együtt a telefon képernyőjének alját egy szalaghirdetés teszi kékké: Új üzenet tőle @5SOS.
A szemem kerek lesz, ujjam remegni kezd. Vajon mit írhattak, és miért keresnek? Fogalmam sincs, csak rábökök. Végre betölt az üzenet, a hasam összeszorul, a szívem kalapál. Nem hosszú, de olvasni kezdem:
'Sziasztok!:) Már egy ideje hallgatunk titeket, és úgy döntöttünk, megkérdezzük, nincs-e kedvetek velünk tartani a következő turnénkon..'
Már a szám is kerek, visítva ugrok fel a kanapéról, Josh belép az ajtón, én tovább ordítok.
- Úr isten, Wil, nyugi, mi az? - veszi fel a telefont Ryan a kanpéról.
- Úr isten, Josh, úristen! - ugrom a nyakába, Ryan meg leteszi a telefont, megszólalni sem tud, aztán újra felveszi és odaviszi Gregnek. Greg lefagy.
- Mi a franc van? - kiabál túl Josh, mire leszállok róla. Visszakapom a telefonom, majd visszaírok: 'Ez most csak vicc, ugye?'
Fél percre rá a válasz: 'Nem.'